Mármint a nevelésben. Vagyis mit jelent a fejlődő szemléletmód nekem.
Carol Dweck, Stanfordi kutató pszichológus, a fejlődésközpontú szemléletmód nevesítője diákokon végzett kutatások alapján arra jött rá, hogy azok a diákok, akik abban hisznek, hogy gyakorlással, igyekezettel a képességeik és így az eredményeik is javíthatóak sokkal sikeresebbek lesznek, mint azok a társaik akiket úgy neveltek és így abban hisznek, hogy az intelligencia egy hozott képesség, ami előre meghatározott. Ezek a gyerekek sajnos kudarckerülővé válnak és rettegnek a kihívásoktól, a bukástól, így inkább meg sem próbálják. Az ő céljuk az 5-ös - akár csalás árán is - nem pedig a valódi eredmény amely hosszú távon nem visz sikerre. Abból indult ki, hogy, ha új dolgokat próbálunk ki az agyi idegsejtek új kapcsolatokat építenek, vagyis szó szerint fejlődik az agy.
A jó hír az, hogy a fejlődésközpontú szemléletmód tanulható, és már egy év alatt is fantasztikus eredményeket lehet elérni. Nem csak mint szülő, hanem - főleg - mint pedagógus.
Ez teljesen logikusan hangzik, de kissé megfoghatatlan nem? 6 nagyon is konkrét dolgon keresztül mutatom meg, hogy mit is jelent ez az én olvasatomban a gyakorlatban:
Először is a MÉG szó
Nagyon fontos, hogy a szülő, pedagógus azt közvetítse a gyerek felé, hogy attól még, hogy most MÉG nem sikerült, egyes lett stb. nem azt jelenti, hogy legközelebb vagy ötödszörre nem fog. Ez egy egyszeri kudarc nem pedig egy ítélet. Gyakorlással minden javítható. És mi a beletett munkára vagyunk büszkék
A megfelelő dicséret
Ennek külön cikket is szántam. A fentiekből következik, hogy nem a gyereket, hanem a folyamatot dicsérjük. A belefektetett energiát, a stratégiát, a jó ötletet, a kitartást.
A hiba nem az ördögtől való
Hanem csak egy lépcsőfok a tanulásban. Ez elsőre kicsit hurráoptimista amerikai szövegnek hangzik, de nem az: nem azt jelenti, hogy nem szomorkodunk a kudarc, az egyes, a meg nem nyert verseny miatt. Sajnáljuk. De aztán tudatosítjuk, hogy ez MÉG nem sikerült. Minden kudarcból rengeteget lehet tanulni - nagyobb kudarc nagyobb lecke. Aki már csinált bármit az életben az tudja, vállalkozóként ez egy alapszabály: mivel mindenki hibázik a játszma végén az nyer aki nem adta fel és a legtöbbet tanulta a hibáiból. Ha szülőként nem omlunk mi sem össze a kudarctól, a gyerek hibájából, hanem analitikusan közelítünk hozzá, a gyerek is megtanulja önmarcangolás nélkül kezelni azt.
El kell dönteni, hogy mi a fontos
Igen: azt szeretnénk, hogy csupa 5-st kapjon a gyerek (most), akár puskázás, szorongás, túlzott alkalmazkodás árán is, vagy azt akarjuk, hogy megtanuljon fejlődni, kitartást és önismeretet tanuljon és megtalálja a saját útját, tehetségét. Ez utóbbiba bele kell, hogy férjenek a kudarcok, a kettesek és a küzdelem.
Stratégia
Ha a folyamatot dicsérjük, ha a MÉG-ről beszélünk, akkor jutalmazzuk nem csak a befektetett energiát, de a stratégiát is. Én szerintem ez rendkívül fontos az életben, a munkában, a tanulásban. Ez más néven a tudatosság.
Önmagamhoz mérem a fejlődést
Ezt nehezen, a saját káromon tanultam meg és szerintem szerves része a fejlődő szemléletmódnak is. hiszen, ha a fejlődést értékelem azt is jelenti, hogy nem másokhoz mérem az én, vagy a gyerek eredményét: még mindig csak négyes, de hát kettesről indultunk! Még mindig csak 50 szót tud (más 100at), de hát 10-ről indultunk stb.
És hát a legfontosabb üzenete Carolnak, hogy ez mind tanulható: 13, 20, vagy akár 40 évesen is. És megéri, mert már egy év alatt születhetnek nagy eredmények: nézzétek meg a Ted előadását.
Töltsd le ingyenes bevezetőnket, összefoglalónkat a fejlődésközpontú szemléletmód , vagy találjátok emg közösen a gyerek erősségeit.